Már gyermekkoromban is a mindenem volt bármiféle alkotó tevékenység, nem volt olyan kézimunka/hobby, amit ki ne próbáltam volna valamilyen szinten. Folyton rajzversenyeken indultam, 11 évesen az egyik rajzommal megnyertem egy kerületi (Budapest VIII. kerület) rajzversenyt is, a téma a környezetvédelem volt, ami mai napig szívügyem. Az általános iskolában volt lehetőség rajzszakkörre járni, és a rajzolás/festés mellett a rajztanárunk megismertetett minket az agyaggal is. Engem akkor az “agyagozás” teljesen magával ragadott, rengeteg kis szobrocskát készítettem akkoriban. Tovább azonban nem folytatódott a történetünk, mert hiába a kézügyesség és az erős érdeklődés, tanáraim javaslata ellenére az általános iskola után reál vonal felé terelődtem, majd közgazdász lettem. Szüleim jóhiszeműen gondolták, hogy ezáltal jobb életem lehet, akkoriban még nem volt szempont a lelki egészség.

Több mint 10 év telt el, hogy elvégezzek önerőből egy fazekas szakképesítést adó tanfolyamot a Dr. Kresz Mária Alapítvány és Fazekas Központnál, majd annak elvégzése után nem sokkal megszületett a nagyobbik lányom.

Ám agyagozni nem lehet csecsemő mellett annyira egyszerűen, így a fazekas korong lecserélődött kötő- és horgolótűkre, belefogtam leginkább állatok/babák készítésébe.

Lassan ismét újabb 10 év fog eltelni, de mivel most épp a kisebbik lányommal vagyok itthon, az agyagozás még mindig várat magára.

Azt viszont már tudom, hogy az agyaggal akarok foglalkozni, ebből szeretnék olyan tárgyakat készíteni, amiknek igenis lelkük van: az én lelkem! És mivel a fonal is visszalopta magát az életembe a két anyagot összekötöm, és megmutatom a CserépFonat segítségével milyen is, mikor a színek s formák összeérnek, hogy adjanak fényt és meleget a léleknek!